A koncepciótejszínhabos dobozokszázadig nyúlik vissza, amikor a tejszínt kézzel verték fel habverővel vagy villával, amíg el nem érte a kívánt állagot, ez időigényes és fizikailag megterhelő folyamat. Az automata felfújóhenger prototípusa valójában egy mechanikus szerkezetből származik Franciaországban a 18. században.
A 20. században a nitrogén (főleg az N2O nevetőgáz) zsírban való oldhatósága miatt ideális krémhabosító gáz lett. A krémben felszabadulva kitágul, könnyű és bolyhos textúrát hozva létre. A 20. század közepére a tejszínen lévő nitrogén nyújtó- és habverő funkciója kereskedelmi forgalomba került, és gyorsan népszerűvé vált a vendéglátóiparban, különösen a kávézókban és éttermekben, és széles körben ismertté vált a kényelem.
A kereslet növekedésével a tejszínhabhengerek gyártása egyre szabványosabbá vált, és az egyszer használatos töltő szabványos méretét 8 gramm N2O-ban határozták meg, ami elég egy fél liter zsíros tejszín felveréséhez. Az évtizedek során a felfújók és adagolók kialakítása folyamatosan fejlődött, felhasználóbarátabbá, hatékonyabbá és esztétikusabbá vált. Anyag szempontjából a rozsdamentes acél tartóssága, higiénikussága és sima megjelenése miatt vált népszerűvé.
A mai tejszínhabpatronok környezetbarátak, egyes márkák újrafelhasználható vagy újrahasznosítható patronokat keresnek a környezetterhelés csökkentése érdekében. Ugyanakkor az e-kereskedelem térnyerésével egyre gyakoribbá vált a felfújható patronok és adagolók online vásárlása. Az egyedi visszaélésekre és balesetekre válaszul a biztonsági előírások egyre szigorúbbakká váltak, ami arra készteti a gyártókat, hogy javítsák a tervezést a biztonságosabb használat és egyértelműbb használati útmutatások biztosítása érdekében.
Bár az N2O-t széles körben használják a főzés során, rekreációs és rekreációs célú felhasználása egészségügyi kockázatokat rejt magában, és megnőtt a visszaélés körüli vita. Ezért a kormányok sok régióban szabályozták a nitroglicerin patronok értékesítését. Bár a nevetőgáz általánossá vált a kulináris világban, szükséges a lehetséges veszélyek megfelelő tudatosítása és a felelősségteljes használat